Hanna álma ( J.J.Stalter: Forrás – részlet – )
Volt egy réges-régi újság, és abban egy hirdetés. Gyakran nézegette,
s miközben a szövegét dúdolgatta, a képbe feledkezett. Az árnyas
fák, a gyümölcsöktől roskadozó ágak, a szikrázó kék ég nyugalmat
árasztottak és csábították. Ahogy múltak az évek, a kép egyre jobban
homályosodott, de a szöveg, a hirdetés szövege kristálytisztán
megmaradt:
„Egy vérpiros kis gyümölcs feléleszti az álmod, nyújtsd a kezed,
szádba hamar, s kinyitja a világot.”
Aztán sok idő eltelt, már az újság is szétszakadt, kidobták.
Ő pedig élte nyugodt és kiszámítható életét. Mindig számolt, minden
lépését meggondolta, a lehetőségeket fontolgatta, az új dolgokat
nehezen engedte az életébe. A szabályok észrevétlenül telepedtek rá,
s lassan páncélként fonták körbe, meghatározták minden gondolatát.
Számtalanszor eszébe jutott a gyakran ismételt prospektus-szöveg,
és egy idő után azt vette észre, hogy mindennap mondogatja.
Aztán egy reggelen maga lepődött meg legjobban a hangján, mikor
nem fejezte be azt a jól ismert versikét, hanem folytatta:
−−Hány órakor indulunk? – a szája elé kapta a kezét, de akkor már
nem volt visszaút.
Vigyázz, mert ez egy zűrös utazás lesz, zaj és ricsaj vár rád majd
a vonaton, a jegyedet is elveszítheted, súgták megérzései. Az is lehet,
hogy az útitársaid csapnak be, és még a végén belegabalyodsz
mindenféle nyugtalan dologba – menni készülő lábát visszahúzta.
Inkább maradok, egyezett ki magával, de a következő pillanatban
hirtelen felpattant.
Életem nagy részében sosem mertem elindulni. Különben is, egy
rejtélyes utazás is lehet, sosem átélt kalandokkal, izgalmas történetekkel,
új, ismeretlen tájakkal és különleges útitársakkal. Ki tudja,
mit tartogat számomra ez az utazás? Lehet, hogy ez az út várt rám
egész életemben! – és nem volt már, mi visszatartsa.
−−Tudod, minél több szabályt állítunk föl magunknak, annál nehezebb
megélni jókedvűen a mindennapokat, nem gondolod? – kérdezte
fölszabadultan a szomszédját, miközben rakosgatta a csomagjait.
A vonat döccenve elindult, s ő már leült volna, de egy pillanatra
csodálkozva megállt, mert annak a régi újságnak a szlogenjét útitársa
dúdolgatta épp.