J.J.Stalter Játékosok
Este tíz óra volt, a parton már nem járt senki, ők is csendben tették meg a hosszú utat.
André megállt.
– Kedves barátnőm boldogan kisegítenélek a saját jól bejáratott fegyveremmel, de nem tehetem – szomorúan tárta szét a karját.
– Mi történt? – kérdezte a másik – Nincs nálad?
– A fegyverem? – kérdezett vissza André. – Hogy gondolod! Egy becsületes játékos a fegyvere nélkül el sem indul! Az a baj, hogy egyetlen töltényem maradt, az meg kell nekem. Ma este túl sokat veszítettem.
– És mi lenne, ha átmennénk Hurstba? Ott is van egy kaszinó,… megpróbálhatnánk – csillant fel a nő szeme.
– Bolond vagy? Autónk sincs…már az sincs – Habár mehetünk stoppal – tette hozzá kis idő múlva.
Anna alig bírta abbahagyni a nevetést.
– Nézz rám, estélyiben?
– Na és? Játszani kell! Nem?
– Igen. Játszani kell –hagyta rá a nő. Ez is egy opció, és nem is legrosszabb, és még bármi lehet, gondolta felbátorodva.
A nő odalépett, és óvatosan kivette a férfi mellényzsebéből a fegyvert, hüvelykujjával benyomta a tárrögzítő gombját és a másik kezével kihúzta a tárat a markolatból. A tár üres volt.
Mosolyogva ingatta a fejét
– André nagy játékos vagy, tudtad?
– Mondtam, Anna, nem emlékszel? Játszani kell!
És elindultak a kihalt úton, amit egyetlen távoli autó lámpájának a fénye világított be csupán. Nem is kell több, gondolta Anna, elég egyetlen autó ami épp Hurstba tart, és ha még elég gyors is, húsz perc múlva már ott ülhetünk a következő leosztásnál.
