Részlet a Kölcsönkapott idő című könyvből
– Azt hiszed, most mindent jól csináltál, de ott marad
a nyoma minden mozdulatban, gondolatban, érzésben,
és sohasem lesz már olyan, mint azelőtt
volt. Sőt egyre rosszabb lesz!
Anna felemelte a csészét és a már kihűlt kávéba
kortyolt, látszott az arcán, a gondolatai távol járnak,
és fájó sebeket tépnek fel.
– Tudod Alexander, ez a mindent elsöprő érzés,
ez a szenvedély váratlanul érkezett. Nagyon
nehéz helyzetbe kerültem. Hogyan tudom ezt
kezelni? Hogyan tudok ebből kijönni, vagy hogyan
tudok vele együtt élni, ha vállalom? Mikor
vagyok őszinte? Ha fegyelmezett maradok, és
nem csalok, vagy akkor, ha felrúgom a saját szabályaimat?
Fölvállalom az érzést, s hagyom,
hogy elragadjon a mindent elsöprő szenvedély?
Vajon ezután vissza lehet térni a mindennapokba?
A régi életünkbe? Mi legyen? Maradjanak
inkább álmok és semmisüljön meg ez az
érzés? Békés, sima víztükör? Vagy váljanak valóssá
az álmok? Háborgó tenger legyen? Sok a
kérdés és nehéz rájuk a felelet. Saját magadnak
kell megadnod a választ, de magadnak nem hazudhatsz.