Egy csepp méz
Az ebéd végén még szótlanul üldögéltek egy kicsit. S ebben az őket körülölelő csendben végighúzta ujjait a férfi kezén. A csuklójánál indult és lassan, hogy érezze erei lüktetését, lassan ért le az ujja végéig.
Aztán tovább siklott le az asztalra és csak az üveg fala állította meg.
Az üvegen átcsillant a napszínű méz. Az előbb mikor kivett egy kanállal kicsi az oldalára csorgott, most ezt próbálta az ujja hegyével felszedni. Épp elfért rajta.
S ahogy fordította lefelé, a méz elindult lassú útjára. A férfi nem hagyhatta.
Az öröm mindkettőjüké volt. Az övé, hogy adni tudott egy boldog édes pillanatot, s Alexanderé a méz ízével a nyelve hegyén.
Egyetlen pillanat a ragaszkodás üzenetével, egyetlen csepp méz, a szerelem ízével.
Nem kellettek szavak, elég volt egyetlen csepp méz.